Három óra múlt. A meleg ágyból pattantam ki, hogy véletlenül se vesszenek el magasröptű gondolataim, de amint kiköltöztem sokat látott konyhánkba és nekültem az írásnak, egyszer csak megtorpantam.
Mi a farncot keresek én itt ahelyett, hogy aludnék???
Nem az a fantasztikus elképzelés késztett "alkotásra", miszerint ecseteltem volna a közösségi oldalak hatását életünkre, ami miatt eredetileg felkeltem. Ebben biztos vagyok.
Újra idióta időpontokban törnek rám annál is idiótább eszmefuttatások, ami csak arra mutathat, hogy nem sokat tanultam az elmúlt másfél évből.
És íme a valódi problémám: ha te igen, a másik nem, ha te nem, a másik igen. Akkor most ezzel egy életen keresztül lehet játszani, vagy azért előbb-utóbb megunja az ember?
