Állsz a napsütötte tetőn, révedsz az alattad nyűzsgő, rohanó főútra, de nem figylesz. A szemed nyitva, de nem látsz, mert belül teljesen másfajta folyamatok játszadoznak veled. Markolod a teáscsészét, mechanikusan dohányzol, közben a mindennapi nehézségeken tűnődsz. Tudod, hogy szerencsés vagy és a helyzeted több mint kecsegtető, de te már előre félsz, hogy nem lesz mindig így. Hirtelen témaváltás és már a kapcsolatokon rágódsz, ami bejósolhatatlanul vagy jókedvet vagy rosszat von maga után. Persze a kötelességek és határidők fölötti stressz sem maradhat el. Pedig még csak délelőtt tíz óra van, de te csak pörögsz saját káoszodban körbe-körbe, és észre sem veszed az adott pillanat szépségét. Süt a nap Londonban.
