Nincs jó kedvem. Talán kezdhetnék egy új blogot, amit egyik ismerősöm, barátom sem ismer és írhatnék valóban megbotránkoztató vagy elgondolkodtató dolgokról. Elmesélnék pár történetet. Abban talán leírnám a negatív hangulatom okát. De erre mégsem látok nagy esélyt. Megszerettem ezt a pár bejegyzést. Segít emlékezni, nemcsak az elmúlt hónapok történéseire, hanem az azt megihlető tettekre és gondolatokra is.
Sokszor túlságosan ragaszkodom a múlthoz, ha nem értem meg az események minden mozzanatát, akkor nagyon nehezen lépek tovább. Nem zavar, hogy mennyire fájdalmas boncolgatni az okokat, mert csak a legritkább esetben fásulok bele a tehetetlenségbe. Így vagyok pélául édesapámmal is. A vele való küszködést már nagyon unom, de ettől függetlenül néha rámtör egyfajta késztetés, hogy megértsem őt, megbocsájtsak, és valamilyen módon megpróbáljam rendbe tenni a kapcsolatunkat. Az eszemmel felfogom, hogy ez teljesen abszurd, de nem tudok mindig gátat szabni az elfojtott vágyaimnak. Ebből fakadóan elég sokszor kerülök bajba, amit egy határig élevezek is, de ha túlságosan megindulok a lejtőn, akkor kétségbe esem és haragszom magamra, hogy ismételten mennyire felelőtlen voltam.
A teraszon heverek és ahelyett, hogy tanulnék egy doboz piros marlboro és a notebookom segítségével próbálok relaxálni. Ha a reggeli jóga sem tudott teljesen kikapcsolni, akkor nem tudom mit várok ettől, de abban reménykedem, hogy valami majd csak használni fog. C tervem is van: pár óra múlva belevetem magam az éjszakai életbe és kitombolom magam. Igen, azt hiszem ez majd mindent megold (időlegesen...).
