Az elmúlt napokban már valami rettentő nyomás nehezedett rám. Egy hónapja nem írtam egy sort sem, és ez meglepően frusztrált. Rengeteg élmény ragadt bennem feldolgozatlanul. Túlestem a szóbeliken. Érett lettem. Lezárult a hat éves gimnáziumi korszak, ami keserédes érzéseket és gondolotakat szült, de még egy bejegyzésben sem volt alkalmam megemlékezni róluk. Volt szerencsém továbbá pár feledhető és néhány izgalmas éjszakához. És sikerült kiszélesíteni a síromat.
A gond az ihlet és a kellő motiváció hiánya volt. Kimerítettek az első helyre ugró párkapcsolati kérdések, de elhatároztam, hogy a jövőben igyekszem az aranyközépút mentén haladni. Szükségem van néhanapján a magányra, a szobámra, a biatorbágyi levegőre, a macskámra (aki amióta hazaestem mindenhová követ).
Újra fel kell vennem a realitás fonalát. Meg szeretném alapozni a jövőmet és a függetlenségemet, aminek melléktermékeként maradhatna elég tőke szórakozásra, fesztiválokra, utazásra. Különösen időszerű lenne, mivel már másfél éve dolgozom az ügyön kisebb sikereket és nagyobb kudarcokat megélve közben.
Talán ez a megfelelő pillanat elkezdeni felelősségteljesen élni, alkotni (I just need energy).
