Fankadeli: Ezt most. Így talán könnyebb megérteni az előző bejegyzést, bár semmi köze nincs a két dolognak egymáshoz. Egy élménydús éjszaka után ezt a számot hallgattam hazafelé menet a vonaton. Újra, és újra, és újra. Elkezdett járni az agyam és a gyümölcse eggyel lejjebb olvasható.
Sikerült definiálnom saját magam, az érzéseimet, a viszonyomat egy másik emberhez. Ez nem vallomás, hanem egy konklúzió. Büszke vagyok magamra, soha életemben nem tudtam semmit ennyire egyszerűen és világosan megfogalmazni! Hét hetes rágódás és három óra fogalmazás szükségeltetett 37 sor megírásához...
Hogy holnap helyénvalónak fogom-e tartani holnap? Nem tudom...
Sikerült-e újjászületnem? Nem hiszem. Valamiért az a benyomásom, hogy ez csak az első lépés volt, ami remek hír. Ha ilyen tempóban haladok valószínűleg rá fogok unni a fellengzősködésre, és így maradok...
Egy biztos, megírni hihetetlen élmény volt!
