Jösz. Mész.
Az előzmény: izgalom, készülődés. A történés: meglepetések sorozata. A lecsengés: mindig más.
Vonz-e? Nem is tudom... Néha igen, néha nem.
Érdekesnek érdekes azt meg kell hagyni. Csak nem merem magam semmibe belelovalni már.
Élek annak a pár órának, hogy utána gyorsan elfelejtsem, és ne tulajdonítsak túl nagy jelentőséget szavaknak, érintéseknek, pillantásoknak. Pedig nagyon fontosak nekem, de mégsem mondom soha, csak várok az ítéletre.
A folytatás? Jösz. Mész. Bennem közben világok omlanak le és épülnek föl.
Talán egyszer sikerül igazán önmagamként újjászületnem.
